Az engesztelő mozgalom és az engesztelő kápolna
„Bármilyen rezsim lehet az
országban,
a magyar népnek Szűz
Mária a királynője...”
A Natália nővér által elindított engesztelő mozgalom hatására Budapesten 1942-ben megalakult a kápolna felépítéséért munkálkodó szervezet (Kisegítő Kápolna Egyesület, Svábhegyi helyi Bizottsága néven), a főváros pedig erre a célra az egyháznak adományozta az Anna-rét melletti nagy területet, amelyet Jézus jelölt ki a látomásokban. Még ebben az évben meg is bízták a tervek elkészítésével Hermány Géza építészt, minisztériumi tanácsost, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagját. Serédi Jusztínián bíboros azonban csak 1944-ben hagyta jóvá a terveket, így addig várni kellett a kivitelezéssel.
Az építési engedélyt 1944.
október 3-án állították ki. 1944. december 8-án – ekkor a szovjetek már
Vác határában voltak – Molnár László, a Batthyány téri Szent
Anna-templom plébánosa több ezres tömeg jelenlétében felszentelte a
Világ Királynője Engesztelő Kápolna alapkövét a Szent Anna réten,
miközben a szövetségesek már javában bombázták Budapestet. Látomásai
alapján Natália nővér előre megmondta azt is, hogy az első bombatámadás
a Városmajori Jézus Szíve plébániatemplomot fogja érni, ami valóban így
történt.
A
kápolna építését rohamtempóban kezdték el. A munkálatokról a Nemzeti
Újság is beszámolt: „…megható látvány, amint naponta reggeltől a
délutáni szürkületig apácák, menekült szabadkai és kiskunfélegyházi
kedves nővérek, leventék, rendőrök, tűzoltók és más buzgó engesztelő
hívek ásnak szabad óráikban, hogy mielőbb felépüljön a nemzetfogadalmi
engesztelő kápolna a Világ Királynéja tiszteletére és a hősök emlékére.”
Az
alapkőletételt követően jelentős mennyiségű faanyagot szállítottak az
Anna-rétre, hogy abból készülhessen el a kápolna fatornácos hajója,
azonban december 25-én a szovjetek megjelentek a Svábhegyen, és
életveszélyessé vált bárkinek is odamennie. A faanyag eltűnt a
háborúban, csakúgy, mint az a kilencven hektoliter tokaji bor, amibe az
egyház fektette a kápolnára szánt összeget.
A
háborút követően Grősz József kalocsai érsek utasítást adott a kegyhely
építésének folytatására. Hermány Géza tervező ekkor ismerte meg Natália
nővér látomásait, és megdöbbenve látta, hogy a néhány elemit végzett
apáca mennyire részletesen leírta, hogy neki mit kell a tervezőasztalon
papírra vetnie. Mindszenty József bíboros 1947. május 8-án jóváhagyta a
terveket, amelyek már egy nagyobb, kőből készült, háromszáz főt
befogadni képes kápolnáról szóltak. Ugyanebben az időben megalapította
a Szűz Mária, a Világ Győzedelmes Királynője Engesztelő Leányai
szerzetesrendet, amelynek vezetőjévé Natália nővért jelölte ki.
Azonban
sajnálatos módon Mindszenty bebörtönzése, a Rákosi-rendszer és a
szerzetesrendek feloszlatása miatt a kápolna felépítésének lehetősége
hosszú évtizedekkel csúszott. Natália nővér megélte a
rendszerváltozást, és ekkor felcsillant a remény, hogy a korábban már
építési engedéllyel rendelkező kápolna megépülhet. Elkészültek az
újabb, a kornak megfelelő engedélyeztetési tervek és 1992-ben be is
nyújtották az illetékes hivatalokhoz, azonban a mai napig nem
valósultak meg. 2012-ben azonban új lendületet kapott a kápolna és a
hozzá kapcsolódó engesztelő mozgalom ügye.
A
létrejött Világ Királynője Engesztelő Mozgalom és a hozzá kapcsolódó
alapítvány immár negyedszer kísérli meg a történelem folyamán
feléleszteni az engesztelő mozgalmat és felépíteni azt a kápolnát
Budapesten, melyet Jézus kért a Natália nővérnek küldött látomásokon
keresztül s melyet a Vatikán és Mindszenty József bíboros is
támogatott. Az egész világra kiterjedő engesztelő mozgalomnak
Magyarországról kell elindulnia.