Régi vágyunk, hogy a honlapunk látogatóival megoszthassuk plébánosunk, Felföldi László szentbeszédeit. Elsőként a 2010. január 24-én a vasárnapi szentmisén elhangzott Evangélium és a hozzá kapcsolódó homília hangfelvételét adjuk közre. Ugyenezen a szentmisén hangott el H. Boulad: A megváltás dicsérete /részlet/  Szemán Anikó és Bráde Lóránd előadásában. Ennek hangfelvételét is közreadjuk. A felvételek lejátszásához mp3 lejátszó program szükséges. A hangfelvételeket Martin Éva és Veres Botond készítette.

2010. január 24. 
Evangélium és Homília  (Felföldi László)
H. Boulad: A megváltás dicsérete (Szemán Anikó és Bráde Lóránd)

Az alábbiakban néhány gondolatot idézünk Verebényi István: A homília és a szentbeszéd c. írásából, ami az Új Ember 2002. október13-i számában jelent meg.

A templomba járó hívő várja, hogy az Isten írott szavának felolvasása után részesüljön annak magyarázatában. Így annak igazságait jobban megismeri, segítséget és buzdítást kap keresztény életéhez.

Szent Jusztinosz a II. század közepén leírta, hogy a Szentírás könyveiből felolvasnak az Úr napján tartott összejöveteleken, vagyis az eucharisztia ünneplésén. Ezután rögtön így folytatja: "A felolvasó elhallgatása után az elöljáró beszédében int és buzdít, hogy ezeket a szép dolgokat tetteinkkel utánozzuk" (Apológia I, 67,4).

Ebben az idézetben számos fontos megállapítás található. A legfontosabb, hogy a beszédet az elöljáró tartja. A tanításnak ezt a sajátos formáját nem adja át másnak, hanem ő maga végzi, aki az ünneplő közösség liturgiáját vezeti. Ezért kifejezetten liturgikus szolgálatot végez, és ezért érthető, hogy az egyház ezt a feladatot kizárólag felszentelt személyre bízza: elsősorban a püspökök, megbízás alapján a papok és diakónusok gyakorolják. Amikor pedig - a mai kor nehézségei miatt - pap hiányában világi lelkipásztori kisegítő vezeti a vasárnapi liturgiát, a plébános felelőssége, hogy az Isten igéjének magyarázata méltó módon történjék.

A beszédében az elhangzott szentírási szövegeket magyarázza az elöljáró. Szent Jusztinosz ezzel azt tanúsítja, hogy az Isten igéjének tartalmát meg kell ismerni: ez a célja a magyarázatnak.

Az igehirdetés azonban nem merülhet ki csak a magyarázatban. Ha ez lenne, akkor Szentírás-magyarázatról beszélnénk. A liturgikus cél valójában az, hogy az Isten üzenetét a jelen körülményekre alkalmazza a celebráns, a liturgia vezetője. Még az alkalmazás célját is megfogalmazza az apologéta szerző. Erre utal az, hogy intsen és buzdítson. Az elhangzottak alapján a hallgatóság figyelmét fel kell hívni az élet veszélyes dolgaira, ugyanakkor bátorítani kell őket a helyes értékrend megismerésére és tetteikkel keresztény életükben történő megvalósítására.

Ma az egyház még határozottabban fogalmazza meg a homília jelentőségét. Valamennyi liturgikus könyv hosszabb-rövidebb formában foglalkozik a témával. A sok példa közül vegyünk néhányat. A Misekönyv említi, hogy "a homília a liturgia szerves része, és igen ajánlatos". Tehát nem lehet irodalmi műveket helyette felolvasni. Lehetséges témái az olvasmányok egy-egy gondolata, vagy a liturgikus szövegek magyarázata az ünnepelt misztérium szempontjából.

A szentmise olvasmányai című könyv többek között külön kifejti az Isten igéjének benső összefüggését az eucharisztia misztériumával. Az egyház mindig követte Alapítójának példáját húsvéti misztériumának ünneplése által, és amikor hívei összegyűltek, felolvasott "az összes szent iratokból, amelyek Jézusról szóltak" (Lk 24,27).

A szentségek kiszolgáltatásának liturgikus könyvei a fontosság mellett a megfelelő témákat is hangsúlyozzák. Magyarázatát az előbb említett könyv így fogalmazza meg: "igehirdetésre van szükség a szentségek kiszolgáltatásához, minthogy a szentségek a hit szentségei, a hitnek pedig az ige a forrása és táplálója" - idézi a Liturgikus Konstitúciót.

Mindig nagyra kell értékelnünk a szentmisét, "amelyben egyrészt igét hallgatunk, másrészt az oltáriszentségetfelajánljuk, és magunkhoz vesszük, egyetlen istentiszteleti cselekmény: Istennek bemutatott hálaáldozat, az embert pedig részesíti a megváltás teljességében" (A szentmise olvasmányai - Előzetes tudnivalók, 10).