A Plébánia Szabadegyetem története
A Plébánia Szabadegyetem története egészen 2002. őszéig nyúlik vissza, amikor Felföldi László atya kezdeményezésére – ugyan hogyan is kezdődhetett volna másként – az akkor kétéves templomunkat látogató férfiközönség egy része, de „külsősök” is, minden hónap utolsó csütörtökének estéjén összejött egy kis imádkozásra, elmélkedésre, a szűkebb és az egyetemes egyházi életet érintő kérdések megbeszélésére. Ezt akkor „férfiklubnak neveztük el. Hamarosan felvetődött annak az igénye, hogy egy-egy témakört a megvitatás előtt egy előadó vezessen fel, akár meghívottként, akár saját belső körünkből. Így alkalmunk nyílott arra, hogy léleknemesítő és elmecsiszoló tájékoztatást hallgassunk meg elsőként Bosák Nándor püspök atyától, aki az ökumenizmus teológiai/elméleti hátteréről és mindennapi gyakorlatáról beszélt.Két év elteltével megérett az idő arra, hogy a zárt férfiklub – hogy vajon ezt kísérte-e némi belső morgás a klubtársak részéről, azt nem tudom – kitárja kapuit a hölgyek előtt is, így immár koedukált intézményünk a felnőttek katekézisköreként folytatta működését. A minden hónap utolsó csütörtökének hagyománya azóta is megmaradt.
Az előadássorozat bizonyos ideje Plébániai Szabadegyetem néven fut. Az elmúlt „tanévekben” városunknak olyan neves szellemi embereit hívtuk meg körünkbe, akikről tudtuk, hogy nemcsak szakmájuk országosan, sőt nemzetközileg is ismert és elismert képviselői, hanem egész életük és hitük is a fedezet mindarra tudáskincsre, amelynek egy darabját megosztják velünk. Megfordultak itt kiváló előadóművészek, irodalomtörténészek, történészek, néprajztudósok, nyelvészek, művészettörténészek, orvosok, természettudósok, újságírók, világutazók, és zenészek, de ugyanolyan szellemi örömet szereztek azok is, akik szűkebb közösségünknek is tagjai és munkájukról vagy éppen valamilyen maradandó élményükről számoltak be, mert úgy érezték, hogy ezt mindannyiunkkal meg kell osztaniuk. Az Úrtól ajéndékba kapott világ végtelen gazdagsága tárult fel a hallgatóság előtt, és én hiszem, hogy mindaz, amit ezek az előadások jelentettek nekünk, sokáig megmarad egyéni és közös emlékezetünkben.
Lieli Pál