Ez a nyár sem múlhatott el anélkül, hogy a ministránsok ne töltöttek volna pár napot együtt kellemes és szép környezetben. Ezt  helyet Laci atya Hernádpetriben találta meg. Közel a szlovák határhoz, két hegyvonulat között.
    
Még jobban összekovácsolta a csapatot, hogy együtt utazhattunk, együtt imádkoztunk, kirándultunk, játszottunk. Gondtalanul tehettük, mert fel voltunk minden jóval szerelve.

    Örömmel ültük /álltuk/ körbe a szép kis falusi templom oltárát, kérhettük Krisztus áldását közösségünkre.
Volt lehetőségünk egy kicsit szétnézni a falu környékén, falhattuk a friss levegőt. Kirándulás számba ment az is, amikor tűzrevalót gyűjtöttünk a flekken sütéshez, tábortűzhöz.

Táplálékkal is el voltunk rendesen látva. Két este Mariann néni által előkészített lángos volt a fő sláger. Többször, kötetlen formában, szabadon tudtunk beszélgetni saját ügyeinkről. A játék, egymás ugratása pedig folyamatos volt.

Baj csak egy volt: az, hogy rövid volt. Reméljük viszont, hogy jövőre is elmegyünk egyet táborozni!