Ünnepi csomagok az üzletekben, szépen feldíszített ablakok, hatalmas karácsonyfák és fénylő vásárokon illatozó forralt bor, az adventi időszak világi kíséröi. A hívő embereknek a hajnali varázslat, a roráték teszik meghittebbé, fontosabbá a karácsonyt megelőző 4 hetet. Már ég a második gyertya az adventi koszorún Közeledik az ünnep. Mindenki átgondolja mi még a teendője.
Már közhely, hogy az ünnep ne csak az ajándékokról szóljon, hanem elsősorban a szeretetről. A készülődés időszakában érdemes átgondolnunk érzéseinket, a harag és a keserűség helyett inkább koncentráljunk pozitívan a jövőnkre. Ehhez pedig egyetlen út vezet: a megbocsátás.
Talán sokszor bele se gondolunk abba, hogy mit is imádkozunk a Miatyánkban, amikor az ötödik kérésben – „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" – a saját kezünkbe vesszük a sorsunkat. Ha mi nem bocsátunk meg másoknak, Isten sem bocsátja meg a mi bűneinket. Ráadásul mielőtt felmerülne bennünk, hogy „áh, Jézus ezt biztos nem gondolhatja komolyan!” ő maga erősíti meg néhány verssel később. „Mert ha az embereknek megbocsájtjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Mt 6,14-15)
Sok olyan helyzet van az életben, amikor jogosan haragszunk valakire. Lehet, hogy valaki a szüleitől nem kapta meg azt a szeretetet, amit kellett volna. Lehet, hogy valakit elárult és cserben hagyott a barátja, vagy éppen megcsalt a párja. Valakit vertek otthon, másokat megaláztak. Jogos a neheztelés, jogos a harag. Talán ez az egyik legemberibb érzés.
De ha a haragot nem követi megbocsátás, hanem megmarad, akkor mérgez. Pál apostol ezt írja:.. Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek." (Ef 4,26-27) A haragtartás és meg nem bocsátás elválaszt Istentől és kiöli a szeretetet a szívünkből. Talán sokszor azt gondoljuk, hogy azzal, hogy nem bocsátunk meg, a másiknak ártunk: pedig valójában minket pusztít belülről, állandó szálkaként a szívünkben, állandó keserűségként, feszültségként. Amíg haragszunk, nem vagyunk szabadok.
De, ami még fontosabb Istennek sincs addig szabad útja a szívünkbe. Sokszor hajlamosak vagyunk a bűnt és a következményeit alábecsülni, pedig az, hogy a bűn elválaszt Istentő], tényleg iszonyatos! Pál apostol egy egyenesen úgy fogalmaz, hogy „a bűn zsoldja a halál" (Róm 6,23a). Amíg bűneinkben vagyunk, Isten szabadító, átformáló, vigasztaló és megerősítő szeretete akadályba ütközik a szívünk felé.
Ha rendbe szeretnénk tenni az kapcsolatainkat, a megbocsátás az első lépés. Nem lehet elhagyni vagy megkerülni. Ráadásul megbocsátani nem csak azt jelenti, hogy kimondjuk a „Megbocsátok"szót, és közben tovább hordozzuk a haragot a szívünkben, hanem sokkal több és sokkal nehezebb ennél. Megbocsátani szívből kell ; úgy, hogy a sérelem soha többé nem kerül elő a veszekedéseink során úgy, hogy a harag és a keserűség felszívódik, teljesen megszűnik.
Az igazi megbocsátás után minden fél szabad lesz. Ez sokszor iszonyú nehéz. Vannak olyan dolgok, amelyeket szinte lehetetlennek tűnik megbocsátani. Talán Benned is van olyan sérelem, amit sok-sok éve hordozol már magadban. Még van egy kis idő karácsonyig, még lehet dolgozni a megbocsátáson.
A mai meglepetés egy radír borítékban. A radír hasznos tárgy, kitörli a hibásan leírt gondolatot. Ma a divatos Delete gomb helyettesíti. Használd, s egy tiszta lapra írj megbocsátó üzenetet annak, akivel régóta szeretnéd rendezni kapcsolatodat Vidd Isten elé a haragodat, a félelmedet, az emlékeidet, a fájdalmadat! Majd a borítékba téve, küldd el neki! Egy lehetőség, hogy még szebb és szeretetteljesebb legyen a karácsony!