Az oldal cookie-kat használ, hogy minél több hasznos funkciót biztosítson a látogatóknak.

Az EU-s jogszabályok értelmében fel kell hívnunk a figyelmét, hogy oldalaink sütiket (cookie) használnak. Ezek miniatűr, ártalmatlan fájlok, melyeket az ön gépére helyezünk el, hogy a szolgáltatásaink használatát egyszerűbbé tegyük az ön számára. A sütiket természetesen letilthatja a böngészőjében, azonban ha az Elfogadom feliratú gombra kattint, akkor elfogadja azok használatát.

Tudom, karácsony ünnepén szaloncukros, díszes fáról kellene írnom, de mégis inkább három mandarinról mondok mesét.

Úgy tűnt, a sűrű hóval együtt hullott ránk az este. Ahogy vastagodott a fehér paplan a ház előtti járdán, egyre tűnt el a fény, mintha korommal kennék be az ablakainkat.

Bővebben ...

Abban az évben szárazság perzselte fel a sovány földeket, alig termett eleség. Decemberre már üresen ásítoztak a hideg kamrák, s a pincék száraz homokjával szégyenlősen takarózott az a néhány káposztafej, ami még a kurta, koldus őszről megmaradt.

Szegény nagyanyó is nélkülözött. A konyha polcán egy kis liszt, egy csupor, tavalyról megmaradt lekvár, néhány tojás, és egy bögre zsír árválkodott. S a kamrában, egy takaros kis kosárban, kilenc szem kincset érő dió. Karácsonyra. Kalácsot ilyen kevés kis dióval nem süthetett, de palacsintát igen. Kilenc szem dióval várta hát a karácsonyt.

Bővebben ...