Két, életre szóló élmény: szentmise a Kossuth téren az eucharisztikus körmenettel és a pápai szentmise a Hősök terén. Plébániánkról két csoport: hittanos fiataljaink és egy felnőttekből álló közösség érkezett Budapestre.
Mikor egy régen látott és nagyon szeretett barátot, rokont várunk vendégségbe otthonunkba, óriási készülődés jellemez bennünket: a legfinomabb ételt készítjük, feldíszítjük lakásunkat, és időbeosztásunkban a legbiztosabb helyre illesztjük a vele találkozást. Valahogy gondolatainkat, beszédünket, érzelmeinket is átjárja ez a várakozás. És amikor megérkezik, az idő eltűnik. Öröm hat át bennünket, mert érezzük, olyan ember érkezett, aki nagyon szeret minket és érezzük, valamilyen nagyon nagy ajándékot kapunk tőle. Ugyanezzel az életérzéssel vártam én is az Eucharisztikus Kongresszus eseményeit. Az utolsó napokban már a munkámra is alig tudtam koncentrálni, mert észrevétlenül és öntudatlanul is az Eucharisztiáról és Szent Péter utódjáról beszéltem a körülöttem lévőknek.
De így voltak ezzel plébániánk fiataljai is, akik Jakab Zsuzsanna hitoktató és Tóth László atya vezetésével példaértékű módon készültek és vettek részt a programokon. Tanulták a Kongresszus himnuszát, magyar zászlót készítettek, rajta a plébánia nevével (melyet még a Vatican News is megörökített címlapján), gyónással, lelki beszélgetésekkel készültek és vállalták a fáradságot, a kényelmetlenségeket, óriási lelkesedéssel.
Nagyot dobbant a szívünk március 8-án, hiszen Ferenc pápa ekkor tért vissza a Vatikánba iraki látogatásából. A La Stampa olasz újság tudósítása szerint Ferenc pápa a repülőgépen a következőket mondta: „Mennem kell Magyarországra a kongresszus zárómiséjére.” Jönnie kellett valóban! Mert nagy szükségünk volt rá. Rendkívüli érzés volt megpillantani a Szépművészeti Múzeum felől kikanyarodó pápamobilt. És ekkor hittem el: Tényleg eljött, tényleg itt van nálunk, Európa szívében, hazánk szimbolikus helyén, a Hősök terén! Fantasztikus a jézusi kérdést hallani tőle: „Ki vagyok én valójában a te számodra?”, és a tanítást: „Az Eucharisztia azért van előttünk, hogy emlékeztessen bennünket, kicsoda Isten.” Nagyon megérintett, ahogy a Szentatya barátként és Jézus apostolaként kifejezte szeretetét a magyar nép felé.
A pünkösdi csoda ismétlődött meg a szombati és a vasárnapi alkalmakon. Sokféle ember volt jelen: fiatal, idős, különféle nemzetű, hívő vagy Istent még nem ismerő egyaránt, akárcsak egykor Jeruzsálemben. Mégis az érződött, az látszódott, hogy mindenkihez eljutott ugyanaz az üzenet. Ugyanúgy jelen volt az apostoli tanítás: Erdő Péter atya a Kossuth téren, Ferenc pápa a Hősök terén hitelesen tanította az evangélium üzenetét. Hasonlóan hallhattunk és láthattunk sokféle tanúságtételt ismert és ismeretlen emberek részéről egyaránt. Nemcsak az emelvényen, hanem a tömegben is. A legnagyobb élmény azonban az átváltoztatás csodája volt.
A hazánkban már nagyon régen megtapasztalt húsvéti és pünkösdi öröm érződött mindkét szentmisén: hatalmas tömeg volt biztos ugyanazon üzenet szilárd igazságában. És fantasztikus élmény volt az ország szívében magunkhoz venni az Oltáriszentséget, és megtapasztalni, mennyire nagy boldogság Krisztushoz és az Ő Egyházához tartozni.
Maginé Piller Rita
(Debreceni Megtestesülés Plébánia)
