Egy gyermek ajándéka örökké tarthat.

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, az-az volt, hogy a lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot.

Egy dobozba csomagolta be, és tette a fa alá. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, s látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta a lányának:

Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni.

- De apa! - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt, bocsánatáért esedezve.

A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt, és egy elképzelt csókot vett ki belőle, í gy emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette.

Mindannyiunknak van ilyen aranydoboza, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól, Istentől.