A magánkinyilatkoztatás
Szent
Fausztina
magánkinyilatkoztatásaiban, látomásaiban párbeszédet folytatott
Jézussal.
A
magánkinyilatkoztatás
definíciója a Magyar Katolikus Lexikon szerint (részletek):
Istentől
kapott ismeret,
közlés, mely az ember természetes képességeivel nem szerezhető meg, s
amely a nyilvános
kinyilatkoztatásnál
személyesebb jellegű. Az egyéni vallásos élet eseménye, csak közvetve
szól az
egyházi közösségnek. Bár a nyilvános kinyilatkoztatás Jézus
Krisztussal, ill. az
apostolok tanúskodásával teljes lett és lezárult, s ezért a
magánkinyilatkoztatás tartalmilag újat nem hozhat, de Istennek megvan a
joga
ahhoz, hogy egyeseket (ritkábban közösségeket) magánkinyilatkoztatásal
figyelmeztessen v. erősítsen, buzdítson a hitben. A természetfölötti
világ nem
esik érzékeink alá, természetfölötti jel nélkül viszont a hit könnyen
meggyengülhet. Ezért Isten végig az üdvtört. során adott és ad jeleket,
melyek
a természetfölötti létezését bizonyítják. A magánkinyilatkoztatások
terén sok a
tévedés lehetősége. A lélektan ismeri a túlérzékeny idegrendszert és
fantáziát,
a hallucinációt, az illúziót, a kényszerképzetet, a beképzelést stb.
Ezenkívül
a lélek mélyén végbemenő kegyelmi élmény fogalmi meghatározásánál is
előfordulhat tévedés vagy félremagyarázás. Ezért a valódiság
megítélésénél
óvatosságra van szükség. Legfontosabb szempont a nyilvános
kinyilatkoztatással
való összhang, az egyházias szellem és a keresztény érzület. Az Egyház
is
óvatos a magánkinyilatkoztatással szemben, ugyanakkor elismeri, hogy
lehet
szerepe az Egyház karizmatikus életében, ezért nem lehet elzárkózni
előle. A
magánkinyilatkoztatás nem egészíti ki a hivatalos tanítást, de adhat
indíttatást annak kellő alkalmazására, ill. az Egyház életének
irányítására. Az
idők változásai és az új helyzetek követelhetnek új kezdeményezést. Így
pl.
magánkinyinyilatkoztatás indította el több egyházi ünnep (pl. Ùrnapja,
Jézus Szíve,
Isteni Irgalmasság Vasárnapja) bevezetését, szerzetesrendek alapítását,
nagy
zarándok- és kegyhelyek kialakulását (pl. Lourdes, Fatima).
A
magánkinyilatkoztatás
misztikus esemény. Az különbözteti meg más, a mindennapitól eltérő
pszichés
jelenségektől, hogy mindig és kizárólagosan a lelkiekre vonatkozik, a
gyakorlati dolgokban is az üdvösség szempontjai szerint ad eligazítást;
sohasem
öncélú, azaz nem csupán lelki vigasztalás a célja; mindig konkrét, azaz
kisebb-nagyobb közösségek konkrét javát, lelki épülését szolgálja;
kizár minden
magamutogatást és népszerűségkeresést.