A magyar szív gyöngyei: Az engesztelésről


Sokat halljuk keresztény életünkben az engesztelés szót, többek között Magyarország, mint „Mária engesztelő országának” küldetésével összefüggésben. De mit is jelent ez pontosan? Nem lehet-e, hogy az engesztelés titkának üzenete és mélysége jóval túlmutat a bennünk kiváltott első asszociációkon?

Az engesztelés kapcsán sokunknak eszünkbe juthatnak gyermekkori emlékek, amikor miután rossz fát tettünk a tűzre, igyekeztünk kiengesztelni a szülőket egy-egy bocsánatkérő puszival, papír szívecskével, vagy kárpótló rendcsinálással, mosogatással, házimunkával, hogy jóvátegyük rosszaságunkat. Ha valakivel, akkor a Mennyei Atyával szemben is sajnos újra és újra rá kell döbbennünk, hogy már megint „rossz fát tettünk a tűzre”, amivel jogosan kiváltottuk atyai igazságosságának haragját. Az emberiség újból és újból vétkezik Isten szeretetének törvényei ellen, és egyetlen lehetőségünk a megtisztulásra Krisztus, akinek szenvedése és kereszthalála a legnagyobb engesztelő áldozat volt értünk. Szent Pál így ír erről:

„Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt, ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.”  /2 Kor 5, 1-21./

 

Az engesztelés szervesen összekapcsolódik a Szent Fausztina nővérnek kinyilatkoztatott Isteni irgalmasság titkával. Az Irgalmasság Rózsafüzérben így fohászkodunk: „Örök Atya, felajánlom neked Szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak testét és vérét, lelkét és istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.””Jézus fájdalmas szenvedéséért, irgalmazz nekünk és az egész világnak!”

„Jézus engesztelése tehát az alapvető, a mi engesztelésünk pedig nem más, mint Jézus engesztelésére való hivatkozás, ahhoz való imádságos társulás. Ezt a szeretetkapcsolatot csak Jézus tudta helyreállítani. Az engesztelést Jézus nyújtja, de Fausztina nővér is odaáll áldozatként Isten elé, és minket is erre buzdít, hogy együttesen, minél többen kérjük: Isten irgalmasságában könyörüljön a bűnös emberen!” – hangzott el Bocsa József „Az Isteni irgalmasság és az engesztelés” c. előadásában (Bizalom az Irgalmas Istenben IV. Országos Konferencián elhangzott előadás. Vác, 2012.04.14.).

Az Isteni irgalmasság és az engesztelés összefüggéseiről a következő linkeken olvashatnak bővebben:

Fausztina Kowalska nővér hazája, Lengyelország és magyar hazánk sorsa régóta összefonódik, a „két jó barát” nemzet szíve sok tekintetben együtt dobban. Ahogyan Lengyelország nevelte fel Fausztina nővért, az Isteni irgalmasság hírnökét, akárcsak Karol Wojtyłát, aki II. János Pál pápaként az Isteni irgalmasság titkát a Katolikus Egyházban hivatalosan is elfogadta, az irgalmasság vasárnapját bevezette, és a Łagiewniki kegyhelyen épült Isteni Irgalmasság Bazilikát  felszentelte, úgy Magyarország, Mária történelmi öröksége az, ahonnan elindult egyrészt egy engesztelő mozgalom Kovacsics Mária Natália nővér (1901-92) nyomán, másrészt pedig a világméretű Szeretetláng mozgalom  Szántó Erzsébet asszony (1913-85) nyomán.

A magyar Regnum Marianum és az engesztelés

A magyar történelem tükrében visszatekintve az engesztelés egyáltalán nem áll messze a magyar lelkülettől, gondoljunk csak boldog Gizella királynéra , a nagy magyar engesztelőre, Árpádházi Szent Margitra, vagy boldog Özsébre, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálos rend megalapítójára. A Szent István által a Szűzanyának felajánlott magyar nemzet számos Árpádházi szenttel lett megáldva, nem csoda, hogy a középkori Európa így utalt erre egy közmondással: „ha szenteket akartok látni, menjetek Magyarországra”.


P. Láng Siegfried M. ORC osztrák misszionárius atya A magyarság öt-seb titka [részlet belőle itt: ] című nagy hatású könyvében átütő erővel mutatja be, hogy korántsem megalapozatlan Magyarország engesztelő szerepét komolyan venni, amely kezdettől fogva lett áldást hozó keresztként a magyar népnek szánva, Mária Szeplőtelen Szívének győzelméért. A vér szerinti trónörököst maga után nem hagyó Szent István király az ország és a keresztény magyarság sorsát és bizonytalan jövőjét halála előtt a Szűzanya kezébe és oltalmába helyezte. Később Szent László király hivatalosan, alkotmányjogilag is Regnum Marianumnak, azaz Mária Királyságának nyilvánította Magyarországot. Ez olyan cím és dicsőség, amelyet egyetlen más ország vagy nép sem kapott meg a világon. Magyarország a Nyugat és a kereszténység védőbástyájaként harcolt évszázadokon át, amely egyéb tényezők mellett – közvetetten – elvezetett a trianoni tragédiához, hiszen számos, a török harcokban elnéptelenedett terület más etnikumokkal népesült be.

P. Láng Siegfried könyvében bemutatja, hogyan vezetett a Szent Korona és a Magyarok Nagyasszonya által vigyázott magyar történelem a Kálvárián keresztül fel a magyar Golgotára, a trianoni „keresztre feszítéshez”, ahol Krisztus öt sebéhez hasonlóan öt részt szakítottak le az országból. A könyv arra a következtetésre jut, hogy mindez egy szeretetből megengedett szenvedés és tisztulás, hogy a magyar nemzet hasonlóvá váljon a kiszolgáltatott és megalázott Megfeszítetthez, hogy a kereszt balgaságában találja meg életét és győzelmét, és hogy a legnagyobb engesztelő áldozat, Krisztus útjára lépessen, és így teljesíthesse történelmi feladatát, mint „Mária engesztelő országa”.

Magyarország Istentől rendelt küldetését több, egymással egybehangzó prófécia is megerősíti, többek között Pietrelcinai Szent Pio atyán, és Don Stefano Gobbi atyán, a Máriás Papi Mozgalom alapítóján, illetve a nagy. és egyelőre sajnos kevéssé ismert magyar misztikuson, Kovacsics Mária Natália nővéren keresztül, akitől Jézus egy magyar engesztelő mozgalom elindítását, és ennek mintegy szentélyéül egy engesztelő kápolna építését kérte Budapest mellett a Normafánál.

 

„A lengyel nép azért vallásos, mert mindenki imádkozik mindenkiért” - mondta szentéletű II. János Pál, néhai pápánk. Hogy magyarságunk hitéletében is gyökeres fordulat következzék be, nekünk is az elkövetkezendő időben ez a feladatunk, ezt a célt kell kitűznünk magunk elé. Minden magyar imádkozzon minden magyarért. Nekünk magyaroknak különlegesen kiemelt szerepünk van magunk, és az emberiség sorsának alakításában. Natália nővér, a 20. század nagy magyar misztikusa látomása által tudjuk, hogy a Szentháromság az emberiség sorsát, és külön Magyarországot Szűz Mária kezébe helyezte a mi korunkra. Miért lett ebben külön kiemelve Magyarország? Ennek oka az, hogy 1000 évvel ezelőtt, Szt. István királyunk, halála előtt, - örököse nem lévén - az ország koronáját, uralkodói jelvényeit Szűz Máriának ajánlotta, ezzel természetfeletti értelemben az ország feletti uralmat az ő kezébe tette. Tehát nem csak felajánlotta az országot - amit ő utána 600 évvel a lengyelek is megtettek, majd ezt követően több nemzet, - hanem átadta (!) Neki, az ország uralkodójának ismerve el ezzel. Ezért hallotta Natália nővér a Szent Szűztől a következőket: „Nagy a világ, sok az ország, de csak egy a tulajdonom belőlük: Magyarország. Az oltalmam alatt vagytok... a világ végezetéig.” Ez az oltalom azonban nem jelenti azt, hogy csapások, megpróbáltatások nem érik az országot, mint ahogy a történelmünk ezt bizonyította, és bizonyítja napjainkban is. Miután Magyarország Mária országa, ezért irányul ellene különleges módon és mértékben a sátáni erők és a szabadkőművesek mindent megrontó haragja és aknamunkája. A súlyos időkben Natália nővéren keresztül többször kaptunk biztatást és ígéretet az Égtől, hogy ne veszítsük el a reményt. Imáinkkal folyamodjunk Jézus Szent Szívéhez, - de mindig Szűzanyánk közbenjárását kérve - és mindannyian a történelmi Magyarországon élők kérjük az Ő segítségét, hogy a magyar nemzet újra Istenhívő, Istenben bízó, és Benne remélő, és teljesen Reá hagyatkozó legyen, hogy ily módon a történelem adta sebeink begyógyulhassanak. 


(Forrás: http://www.eucharisztia.hu/imadsagok.html)

 

Natália nővéren keresztül az Úr Jézus így magyarázza az engesztelés mibenlétét és lényegét:

„Engesztelés alatt elsősorban az életjavítást értem, ami abban áll: Aki eddig káromkodott, az dicsérjen engem, aki lopott, ne lopjon, aki felebarátját gyűlölte, szeresse és tegyen jót vele, aki a testnek élt, éljen a léleknek, aki a többi parancsaimat elvetette, az tartsa meg azokat, mert csak így lesz teljes az engesztelés.”

Az Úr azt akarja, hogy először tisztítsuk meg lelkünket, és azután énekeljünk dicsérő zsoltárokat. Az ima, az áldozat tehát akkor számít engesztelésnek, ha előbb lelkünket, életünket bűnbánatban megtisztítottuk.