"A Szentháromság tanácskozása"
„A Szentháromságra vonatkozóan különböző látomásokban volt részem, közülük egyet részletesen szeretnék leírni. Ezt azért is szükségesnek látom, mivel ez a többi kegyelmi közlést előzte, azok úgyszólván mind ebből erednek.
Közvetlenül a háború előtt történt… Egyik szentmise alatt láttam a legszentebb Szentháromságot, hogyan tanácskozik a bűnös világ sorsa fölött. Az Atyában felismertem az igazságos erőt, hatalmat, Jézusban az irgalmat, a kegyelmezést, a Szentlélekben a végrehajtó, cselekvő szeretetet. Jézus Atyja jobbján térdelt, a másik oldalon pedig a világ tengernyi sok, mindenfajta bűne halmozódott, különösen a káromkodás, a gyűlölet és a hatodik parancs elleni bűnök. Isten akaratából a sátánnak is jelen kellett lennie, hogy a bűn és a világ felett kimondott ítéletet láthassa és hallhassa. (Natália nővér I. rész, 55. oldal)
Natália nővér: „Amikor a jó Isten sok, közel 40 évvel ezelőtt, látta a világ bűneinek sokaságát… Amikor az igazságos Isten isteni szemeivel végigtekintett a bűnös világ csúfságát… (Natália nővér III. rész, 124-125. oldal) így szólt: „Nincs kegyelem, nincs irgalom! Bűnei miatt pusztulnia kell a világnak!”
E pillanatban láttam a mennyei Atya sújtó, büntető kezét a világ fölé emelve. Jézus ugyancsak a jobb kezét az Atya keze alá tette, miközben szemét az Atyára emelve így szólt: „Atyám, csak még ez egyszer irgalom! Irgalom!” Úgy látszott, hogy a mennyei Atya erre a kérésre meg nem indul, igazságos, sújtó keze egyre jobban lefelé nyomta Jézus irgalmas kezét. Ez megrendítő látvány volt. Erre Jézus parancsoló tekintetet vetett egy felhőre, amely azonnal kinyílt. Belőle a Szűzanya, mint a „Világ Győzelmes Királynője” lépett elő. A Szűzanya szép és méltóságteljes volt, arcán azonban a bánat jelei mutatkoztak… Amikor Jézus Anyját észrevette, kérőn szólt hozzá: „Anyám! Szeplőtelen Anyám! Jöjj, segíts Atyám sújtó kezét fenntartani!” A Szűzanya odalépett, kezét az Atya és Jézus keze alá tette, mire az Atya arcáról szent haragjának vonásai eltűntek. Közben az Atya Fiára és a Szűzanyára tekintett. Mialatt a három tekintet találkozott, láttam, hogy az Atya a Fiúval szent akaratban egyesül.
Abban a pillanatban az Atya ismét
magába tekintett, és így szólt: „Fiam, eszköz kell, hogy a világnak
megkegyelmezhessünk! – és tekintetét
máris Magyarországon pihentette… – de akkor az országnak szenvednie, sokat
kell szenvednie.” A Szentlélek pedig, aki az Atyából és a Fiúból
jött, mint fény, tűz, élet, az Atyának – Fiúnak a Szeretete, Jézus „Legyen!”
szava után készen állt a cselekvésre. Ekkor Jézus egy kisebb és egy nagyobb
golyócskát helyezett a Szűzanya kezébe ezen szavakkal: „Anyám, ezentúl a te kezedbe helyezem Magyarországnak és a világnak
jövendő sorsát. Te leszel mintegy a második megváltója a vérbe és bűnbe merült
világnak.” Amikor Jézus ezen szavakat kimondta, láttam, hogy a Szűzanya országunk fölött állt kitárt
karokkal. Kezeiből fény áradt, amelyen keresztül virágok (=kegyelmek) hullottak
országunkon keresztül az egész világra…